Kellett nekem dumálnom az előző postban. Azon felbuzdulva, hogy tetszik a Bad Romance meg a Telephone, letöltöttem a The Fame Monstert (a legutóbbi lemezét), és meghallgattam. Úgy gondolom, hogy ez a nő meg a bagázs aki megcsinálta ezt az albumot, nem bízta a dolgokat a véletlenre, hanem tutira ment. Mégpedig azzal, hogy ha hajlandóságot és érdeklődést tanúsítasz Gaga munkássága iránt, és meghallgatod a lemezt, meghallgatod még egyszer, és még egyszer, és megint... mindezt nagyon rövid idő alatt. Én legalábbis így voltam és vagyok vele. Már első hallgatásnál a fülembe másztak a dalok, és ott is maradtak, és égető szükségét érzem annak, hogy átismételjem a leckét, és elölről kezdjem az egészet. Magyarul: függő lettem. Én, akinek pár napja még eszébe nem jutott volna, hogy Lady Gagát hallgasson.
Az a jó ebben a Fém Monszterben, hogy változatos. Az első fele legalábbis biztosan. Vannak diszkószámok, van lassú, zongora mellett ülős, van a 90-es évekre hajazó popdal, satöbbi. Kicsit eklektikus, de pont ezért jó. Ott van ömlesztve mindenféle dal. A második fele nálam picit már problémásabb, azt még nem is hallgattam végig... igazából a Paparazzin és a Poker Face-n kívül nem is nagyon tudok olyat mondani, ami tetszene, de ez még változhat.
Szóval, Lady Gagával kéretik vigyázni, mert még ott ragad mellette az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése