Csajok

Mostanában észrevettem, hogy leginkább női előadók dalai tetszenek meg. Tuti véletlen, de azért érdekes.
Kezdődött Oceana Cry Cry Cry-jával, aztán jött Florence (lásd előző bejegyzés), most meg valamiért Lily Allen The Fear című dala megy mindig a fejemben. Vajon ki lesz a következő?

Florence and the machine

Csak a szám végét kaptam el az emtívín, mégis megfogott az a pár másodperc is. Florence Welch és bandája (az okosok szerint) indie-popot játszik soulos beütéssel. Nos, ezt nem tiszem megítélni, lévén nem értek a muzsikák ilyen szintű beskatulyázásához, de annyit tudok, hogy ez nagyon jó kis zene. Ha ezt a fajta zenét neveznénk "pop"-nak, teljesen más megítélése lenne ennek az elnevezésnek. Mert a Florence and the machine mentes bármiféle klisétől, eredeti és elvarázsol. Egyszerűen hangulatos.

Rabbit heart (Raise it up)

Hazug vagy, világ

Az egész világ egy nagy hazugság. Minden, amit látunk, hallunk, minden, ami körülvesz: nem igaz. Még az érzéseink sem igaziak: valami vagy valaki elvárja, hogy úgy érezzünk, ahogy kell, ahogy szokás, hogy meg ne bántsuk a másikat. Minden, ami hallunk és látunk: nem igaz: azt látjuk, amit láttatni akarnak velünk. A többiek. Mások. És eközben mások is úgy éreznek, ahogy azt hiszik, hogy mi szeretnénk, hogy érezzenek.

Agyunk őrülten kattogó fogaskerekeit állítsuk le egy kicsit, és álljunk csak meg: mi az, amit ÉN valóban gondolok és érzek? Mi az, amit nem mások adtak a számba, a szívembe, a fejembe?

A világ hat ránk, és mi is a világra. Ha nem akarok valamit, nem fogom megtenni. Haragszanak majd rám? Talán igen, talán nem. A legrosszabb, amit tehetünk, amikor saját félelmeink börtönében nem merünk lépni semerre.

Ne hagyjuk, hogy a körülöttünk élő őrültek irányítsanak. Mert ők is a saját félelmeik rabságában vergődnek...