Valahogy nem akaródzott rögtön a premier napján elszaladnom a moziba, hogy megnézzem a Szex és New York második filmjét, pedig szeretem a sorozatot, és láttam az első filmet is. Talán éppen az utóbbi miatt nem volt túl nagy a motivációm, az első mozifilm ugyanis - szerény véleményem szerint - kissé gyengécskére sikeredett. Carrie végigszenvedte az egészet, és a humor is csak nyomokban volt felfedezhető.
Ez a második rész azonban sokkal jobbra sikerült, mint az első. Hosszú volt, az igaz, nehezen indult be a sztori, de a végére minden és mindenki a helyére került. A nyitó buziesküvő szerintem simán kimaradhatott volna, a sztárvendégként hívott Liza Minelli pedig tényleg meglepetés volt, ám azért azt az előadást átgondolhatta volna még egyszer. Minden tiszteletem az övé, de ő sem lesz már fiatalabb... Maga a film egyébként hozta a szokásos Sex and the City stílust: szókimondó, néha már alpári, kis humorral fűszerezett, igazi csajos mozi. Tetszett Carrie tépelődése a házasságról, Charlotte kínlódása a gyerekeivel (és a kissé tájszólással beszélő dadával és annak melleivel), ám Samantha már-már kissé irreális volt nekem (nem hiszem el, hogy egy klimaxos, 52 éves nő gondolatai állandóan csak a szex körül forognak), Miranda pedig hozta a szokásos józan formáját, de szerintem nem volt eléggé kiemelve az ő magánproblémája. Ám ő volt az egyetlen, aki képes volt visszafogni a többieket, leráncigálni őket a földre, ha arról volt szó. (Nem hiába ő a kedvenc szereplőm.)
Kissé sok volt a luxusból is, a ruhakölteményeket megintcsak eltúlozták (állítólag kétmilliárd forintba került az egész gardrób, és ismét Patricia Field öltöztette fel a lányokat), de ez hozzátartozik a Szex és New York világához.
Egy szó, mint száz, tetszett a film, de azért egy harmadik rész már tényleg sok lenne a "jóból"...
