(off: tudom, a cím félreértelmezhető, ha plusz egy-egy betűt szúrunk bele, na de akinek piszkos a fantáziája, az magára vessen! :))
Szóval, a vásárlás témaköre. Nő lévén természetesen szeretek nézelődni, álmodozni, hogy milyen lenne, ha... (tetszőleges vágyak behelyettesítendők), ám úgy érzem, mára sokkal kevesebb élvezetet találok a soppingolásban, mint régen. Mert pár évvel ezelőtt sokszor csak kiszórtam a pénzt az ablakon felesleges dolgokra, nem tudtam spórolni, és persze minden boltnál úgy éreztem, hogy be kell mennem, és vennem kell valamit. Ám, mielőtt még mindenki azt gondolná, hogy vásárlásfüggő/kényszervásárló (ki hogy nevezi) voltam, elmondanám, hogy nem. Mert ugye az ilyen emberek valamilyen hiányérzetet szeretnének betölteni, és egyenesen a fellegekben járnak, miután vettek valamit, őket ez elégíti ki. Nálam az a különbség ebből a szempontból, hogy míg én is éreztem egyfajta belső indíttatást arra, hogy bemenjek és vegyek valamit (hiszen azért áll ott az a bolt, azért vannak a kirakatában azok a cuccok!), engem nem elégített ki a dolog, sőt. Épphogy lehangolt, hogy "basszus, már megint kidobtam a pénzt egy tök felesleges dologra". Na persze ez az érzés nem rögtön jelentkezett (azért az első pár percben örültem ám nagyon a zsákmánynak), hanem picit később. Szinte rögtön a rózsaszín felhők elvonulása után kétségeim támadtak: most ez tényleg jó ötlet volt?...
Hm, most, hogy így nézem a tüneteimet, lehetséges, hogy pontosan ezek a kényszervásárlók tünetei is? Na jó, akkor legyen. De egyet mondhatok: ma már biztosan nem vagyok boltfüggő. A minap is, el kellett ütnöm valamivel egy kis holtidőt (vagy két órát) két programom között, egyedül. Gondoltam, tök kézenfekvő, hogy elmegyek nézelődni, mászkálni, hátha látok valami szépet és jót. Nos, már az első fél órában rosszul voltam, nem csak a rengeteg ember és a szűk tér miatt, hanem maga a tudat is lehangolt, hogy bakker, itt kószálok egyedül, nem is akarok igazából venni semmit, vagy ha akarok is, egyszerűen nincs kedvem hozzá ebben a pillanatban! És ez az érzés már nagyon régóta bennem van. Egyszerűen nincs rá ingerenciám, hogy céltalanul soppingoljak. Pénzt kidobni nem akarok, meg különben is, az embernek sokkal élvezetesebb a dolog, ha tudja, mit szeretne, és akkor arra vadászik, minthogy csak úgy végignézzen és megfogdosson mindent anélkül, hogy meg is venné. Na, ezt már nem, köszönöm szépen.
Ennek azért van egy nagy előnye. Nem rabolom az időt magamtól, és nem is költök annyi pénzt, sőt, átgondoltabb lesz például a ruhatáram is. Na ugye hogy ugye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése