Az ördög Pradát visel

Egyik kedvenc filmem Az ördög Pradát visel, s nem csak azért, mert nagy szerepe van benne a divatnak és az újságírásnak, hanem azért is, mert tele van remek karakterekkel és színészekkel. Nem is maga a sztori olyan halál izgalmas, amitől végig élvezetes az egész film, erről sokkal inkább a szereplők, a jellemek és a környezet, a hangulat gondoskodik. Kezdjük rögtön Meryl Streep-pel, akinek csak ha meghalljuk a nevét, máris garantált a jó szórakozás. Ám a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen maga a karakter az, ami Meryl játékával együtt viszi a pálmát. Miranda Priestly, a Runway exkluzív divatmagazin főszerkesztője egy kiállhatatlan "jégkirálynő", egy "dragon lady", akitől mindenki fél. Hogy miért? Mert szigorú, hideg, nagyhatalmú és kegyetlen. Bevallom, engem kicsit emlékeztet egy-két főiskolai tanárnőmre, akiktől az egész szak egy emberként rettegett. Mirandát állítólag Anna Wintour-ról, az amerikai Vogue főszerkesztőjéről formálta a regény írónője, aki egykor neki dolgozott.

Meryl Streep egy teljesen egyedi és utánozhatatlan Mirandát alkotott meg. Nem csak szürke haja és sápadt arcbőre emlékeztet egy jégkirálynőre, de halk, szinte kifejezéstelen, ám sokszor mégis kissé szarkasztikus beszéde is, ami csak még nagyobb óvatosságra inti az embert. Tényleg félelmetes!

A másik kedvencem Emily karaktere, az első asszisztensé, aki a főszereplő Andreát kemény kézzel, szakértelemmel és persze jó adag lenézéssel terelgeti, tanítgatja. Mindezek ellenére ez a szereplő egyáltalán nem ellenszenves, sőt! Titokzatos, sebezhető figura, aki mindezt sznobizmussal, kioktató stílussal leplezi. Emily Blunt színésznő nem hiába kapott több legjobb mellékszereplőnek járó díjat is ezért a jellemábrázolásért. Ja és tegyük hozzá, hogy hiába mellékszereplő, Emily szerepe szinte az összes humoros, jellegzetes pillanatot magába sűríti. Egyszerűen csak azért, mert nagyon jó.

Nigel, a Runway homo divatguruja is egy nagyon kedves karakter, de ehhez is nagyban hozzájárult Stanley Tucci tehetsége. Mindannyian ismerünk meleg divattervezőket, szakmabelieket, akiktől szokszor legszívesebben a falra másznánk. Nigel ellenben barátságos, van tartása, egyáltalán nem tenyérbemászó, nem idegesítő. Hiteles - ez a legjobb szó rá.

Anne Hathaway szerepe kissé sótlan számomra, teljesen átlagos, bár mentségére legyen mondva, ez a szerepéből is fakad. Hiszen mégis milyen legyen egy kissé elveszett lány egy ilyen magazinnál, amihez szinte hozzáfingani sem tud, utána pedig küzdelem az egész élete: a főnökének, a pasijának, a barátainak és persze a szakmabelieknek való megfelelés küzdelme. Úgy érzem, Anne egy kicsit többet is beleadhatott volna. Az biztos, hogy főszereplő létére nem ő az, aki a szálakat mozgatja...